Bemutatkozó interjú - 2015

A csillagászati fotózásban eddig bejárt utamról

2015 volt az az év, amikor első komoly nemzetközi sikereimet értem el a felvételeim által. Ennek aprópóján Francsics László barátom egy hosszabb interjút készített velem, mely a Meteor csillagászati folyóirat hasábjain is megjelent:

  • Bár arról írtál, hogy a díjak a vártnál hamarabb érkeztek meg az életedbe, ennek ellenére hosszú út vezetett Greenwichbe. Hogyan és mikor találkoztál a csillagászattal?

Nem is az időpont, hanem inkább maguk a díjak azok melyek váratlanul értek. Persze beküldi a képeit az ember különböző pályázatokra, és valahol mélyen reménykedik a sikerről és egy jó szereplésről. Ennek ellenére engem inkább a kíváncsiság, mintsem a versengés hajtott. Ezekre a versenyekre – ha jobban tetszik pályázatokra – úgy tekintek, mint egy karika citromra egy jófajta búzasörben. :-) Ha van benne citromkarika, akkor az tökéletessé teszi a sört, de ha valami oknál fogva hiányozna belőle, a nedű akkor is elfogy! Összességében már magában jóleső érzés látni saját munkámat egy olyan képválogatásban, amely a világ minden táját bejárja. Ezen fotók tanulmányozásával mérhető, hogy hol tart az ember a tudásával a vezető és elismert fotósokhoz képest. Kitűzhet célokat magával szemben, hogy hova szeretne eljutni. Itt kristályosodik ki az is, hogy sokkal szerényebb technikai felszereltséggel és műszerezettséggel sikeresen helytállnak asztrofotósaink nemzetközi viszonylatban is. Ami úgy gondolom óriási bravúr. Gyerekként előszeretettel és gyakran forgattam világűrrel, űrkutatással és a csillagos éggel kapcsolatos képeskönyvek, amelyek közelebb hozták a csillagászatot számomra. Emlékszem, lehettem 5. vagy 6. osztályos, amikor a földrajztanárnőm egy, a csillagászattal kapcsolatos témájú évközi házifeladatot osztott rám. Külön kiemelte, hogy ezt a témát személyesen nekem szánja. Hm.. érdekes, nemde? Azóta sem értem, hogy annak idején, hogyan sejtette mindezt... :) Nem is kellett már sok, és visszavonhatatlanul a csillagászat rabja lettem. Az utolsó lökést az adta meg számomra, amikor 2002 karácsonyán egy távcsövet kaptam ajándékba szüleimtől. Ez a távcső nem volt más, mint egy tipikus áruházi 76/700-as newton, annak minden hibájával és buktatójával. Ahogy visszaemlékszem, a legelső égi célpont, amit félóra-óra keresgélés után sikerült is a látómezőbe beállítanom nem volt más, mint a Szaturnusz. Nem látszott belőle egyéb, mint egy elnyúlt ellipszis alakú homályos folt. Még a gyűrű sem vált el a bolygó korongjától, de ennek ellenére számomra akkoriban ez volt a nagybetűs csoda. Sajnos a kezdő távcsövezők közül sokakat csalódásként érint, egy ilyen nem éppen Hubble szintű látvány, így hamar fel is hagynak az univerzum fürkészésével. Azonban az én kedvemet ez kicsit sem szegte. Sőt megerősítette bennem a tudatot, hogy sokkal komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni. Ezt a kezdeti fellángolást egy kb. 1-1,5 éves tanulási időszak követett, amely során az összes rendelkezésre álló műszertechnikai információt fel akartam szívni magamba. Bújtam a könyveket és végigolvastam az összes, akkoriban elérhető ezzel a témával foglalkozó magyar nyelvű internetes oldalt. Szinte a szabadidőm egészét feláldoztam, hiszen mindent tudni akartam a távcsövekről és azok működéséről. Kellően megfontolt körültekintéssel, az összes lehetőséget számba véve szerettem volna egy jó minőségű, számomra ideális távcsövet vásárolni. 

  • Fotóztál is a kezdetekkor, vagy később indultál ebben az irányban?

Kezdet-kezdetén csak vizuálisan munkálkodtam. Inkább gyönyörködések, mint konkrét dokumentált megfigyelések voltak ezek. Az új távcsővel egészen más dimenziók nyíltak meg elöttem. Immáron láthattam a Szaturnusz gyűrűjén az Encke-rést, a Jupiter körüli Galileo holdak táncát és árnyékát a bolygó korongján, megfigyelhettem a Hold apró krátereit és rianásait, barangolhattam a mélyegek fantasztikus formavilágai között. Ekkor éreztem először, hogy csak egy porszem vagyok a világmindenségben. Ebben az időszakban még az iskolapadokat koptattam, így igyekeztem nagyon sok időt, szinte az összes derült alkalmat, kihasználni távcsöves megfigyelésekre. Ez volt az az időszak, amikor megtanultam a távcsővel bánni, és megtanultam jobban tájékozódni az égen. Ekkortájt még csak ámulva néztem, hogy az akkori aktív fotósok – 2004-ben járunk – mi mindent meg tudnak örökíteni fényképezőgépeikkel, webkameráikkal. Elkezdett bennem is motoszkálni a kisördög. Szerettem volna valahogy megörökíteni és másoknak is megmutatni – olyanoknak is akiknek nincs alkalmuk vagy lehetőségük egy távcsőbe pillantani – azt a vizuális látványt, ami a távcsőben tárult elém. 

  • Műszerek tökélyre fejlesztésében elismert személyiség vagy idehaza. Milyen volt az első fotós távcsöved?

A pontos és kimerítő válasz érdekében kétféle választ adok kérdésed. Az első távcső, amivel fotóztam és egyben a legelső komoly távcsövem is – mely a korábbi kérdésnél már említésre kerül – egy SkyWatcher 100/900 ED APO volt. Ezzel a távcsővel kezdtem el webkamerázni, egy akkoriban csúcstechnikának számító, Philips ToUCam segítségével. Úgy emlékszem a digitális asztrofotózás hajnalán még nem voltak közösségi galériák, így e-mail- ben vagy a kezdetleges fórumok hasábjain számoltunk be egymásnak az eredményeinkről. Egy teljesen más világ volt ez akkor.

Távcsőalkatrészek készülnek. 

A következő lépcsőfokként, akkor már igazi asztrofotós álmokat dédelgettem, egy tükörreflexes fényképezőgép beszerzését terveztem. Eleinte analóg technikában gondolkodtam, de sorra lecsúsztam a jó vételekről és mindeközben a digitális technika térhódítása is egyre erősödött. Visszagondolva az elszalasztott vásárlási lehetőségekre többször percekkel, órákkal csúsztam le a filmes asztrofotózás korszakáról. Végül 2005- ben egy Canon 350D-re esett a választásom. Így lehetőségem nyílt az említett távcsővel a teljes holdkorongot megmutató felvételeket készíteni. Elkészültek az első – még csak óragéppel vezetett – mélyeges próbálkozásaim is, melyeket nagy gondossággal őrizgetek a mai napig. A fényképezőgép 2007-ben nem kerülhette el a végzetét, a garanciális időszak végén szűrőeltávolító műtéten esett át, ezzel sikerült újabb kapukat kitárni a mélyeges témák világába. Időközben – látva a kapott eredményeket – fényerősebb távcsőre vágytam, miközben mementóként ott lebegett emlékeimben az áruházi távcső jusztírozási borzalma. Így a tükrös rendszerektől – bár kézenfekvő és olcsó megoldás lett volna – továbbra is óvakodni akartam. Az első, kizárólag asztrofotográfiai céllal épített távcsövem, egy Gyulai Pál által saját kezűleg csiszolt 80/525-ös GPU lencse köré épült. Ilyenkorra már sikerült annyira kiismernem a bolti távcsöveket, hogy saját sok-sok tételből álló követelményrendszert tudjak felállítani arról, hogy konkrétan mit várok el a leendő műszeremtől. Utána jártam a távcsövek tervezési nehézségeinek, buktatóinak és sarkalatos pontjainak. Így végül ezt a távcsövet már 100%-ban saját elképzeléseim és terveim alapján magam építettem meg. Beszereztem a szükséges alapanyagokat, felkutattam a gyártási lehetőségeket és végigasszisztáltam a távcső születését egészen az összeszerelés utolsó mozzanatáig. Úgy gondolom kiváló minőségű és esztétikumú távcső született. Az első, több felvételből összedolgozott fotóm a Holmes üstökös 2008-as kitörésekor készült. Ugyan ez nem igazán mélyeges téma, de a megörökítési technika hasonlósága okán ide datálom a mélyeges fotózásom kezdetét. A távcső egészen 2012-ig rendszeresen koptatta az eget újholdas alkalmakkor, vagy egy-egy fényesebb üstökös felbukkanásakor. A műszerrel való munka a használat során rengeteg örömet okozott és számos fotóval gazdagította fényképalbumomat. Segítségével, valamint rengeteg tanulás és kutakodás árán megtanultam, hogyan lehet kiküszöbölni a hosszúexpozíciós felvételek készítésének jó pár buktatóját. Kipróbáltam számos képrögzítési technikát és elmerültem a számítógépes képfeldolgozás bugyraiban. Ezt a távcsövet azóta leváltotta a jelenlegi műszerem, ezért időközben továbbadtam. Egy amatőrtársunk – Csoknyai Attila – használja tudomásom szerint hatalmas megelégedettséggel és lelkesedéssel!

  • Úgy hírlik, hogy egy másik nemzetközi versenyen is sikeresen szerepeltél. Erről tudnál-e mesélni?

Két fő megmérettetés van, ahol rendszeresen indulnak magyar asztrofotósok. Az egyik, a már korábban említett Insight Astronomy Photographer évente megrendezésre kerülő versenye. A másik esemény egy, a főként német ajkú országokban ismert, de ugyanúgy nemzetközi résztvevőkkel lebonyolított verseny. A megmérettetés a Sterne und Weltraum és az Astro Systeme Austria (ASA), mint fő támogatók szerevezésében zajlik. A tavalyi évben sajnos saját hibámból elmulasztottam a részvételt, így ebben az évben mindenképpen szerettem volna ezen a megmérettetésen is elindulni. A tervem már egy évvel korábban megvolt, hogy nagyjából mely képekkel szeretnék pályázni. Most messze betartva a nevezési határidőt adtam be munkáimat. Végigizgultam a közönségszavazást, majd vártam a versennyel kapcsolatos híreket. Nem tudtam mást tenni. Mikor jobbkor, mint a londoni utam szervezésének hajrájában – 8-9 nappal az indulás előtt, amikor már lelkiekben lemondtam az egész német versenyről – minden előjel nélkül érkezett egy levél az e-mail fiókomba. Hirtelen azt gondoltam, hogy munkával kapcsolatban keresnek Németországból és furcsálltam is, hogy ezt miért a magán e-mail címemen teszik. Gyorsan végigfutottam szememmel a levél sorain és megvilágosodott, hogy a német versenyről van szó. Hirtelen nem is értettem, hogy milyen levelet kaptam. Láttam, hogy gratulálnak csak azt nem találtam, hogy mégis miért... Második, immár tüzetes olvasásra vettem észre, hogy egy egyes szám árválkodik az egyik mondat kellős közepén. Érdekes, ezen írásjel felett első olvasásra átsiklottam. Gyakorlatilag a levél nem volt más, mint egy meghívó a németországi eredményhirdetésre, az 1. helyezésért járó díj átvételére. Vicces, de jelezték, amennyiben részt tudok venni a rendezvényen úgy készüljek, hogy lesz egy elég súlyos csomagom a hazafelé vezető úton... A sors sajnálatos fintora, hogy a két eredményhirdetés között csak két nap különbség volt. Az eredeti tervek szerint én az ominózus napon – a német díjkiosztó idejében – még Londonban, éppen a Big Ben tövében sétáltam volna... Mikorra megkaptam meghívómat a német verseny eredményhirdetésére, már a kezemben volt egy hónapokkal korábban lefoglalt londoni repülőjegy, szállásfoglalás, és egy percre pontosan megtervezett turistaprogram. Murphy serényen dolgozott! Mindezeket figyelmen kívül hagyva mégis teljes szívemből szerettem volna Németországban is személyesen megjelenni. Kezdetét vette hát az újratervezés, hogy kiderüljön van-e bármilyen úton reális esély arra, hogy Londonból – az utazást a tervezettnél egy nappal korábban megszakítva, mindent és mindenkit hátra hagyva – a Fekete-erdő peremére, Villingen-Schwenningen- be érkezhessek az ominózus szombati napon. Sajnálatomra csak túl későn, a vásár utolsó órájára értem volna oda. Így nem tehettem mást, mint legnagyobb bánatomra lemondtam a személyes megjelenés lehetőségéről.

  • Miben volt más az ASA pályázata, mint a greenwichi? (eredményes képeidre gondolok elsősorban).

A két pályázat teljesen különbözött egymástól. Greenwich-ben egy gála jellegű estét szerveztek, melyen a díjazottak voltak a főszereplők. Ez a pályázat konkrét témakörökre volt bontva, így az asztrofotózás minden ága képviseltethette magát és önálló értékelést kapott. Ebben az évben összesen tíz kategóriában lehetett nevezéseket leadni és az első pillanattól fogva szakmai zsűri döntött a díjak sorsáról. Fontos különbség, hogy immár negyedik alkalommal, az előválogatott képanyag egy asztrofotós évkönyv formájában került a könyvesboltok polcaira. Emellett a díjazott fotókból egy éven át látogatható tárlatot szerveztek a Royal Observatory planetáriumánál. A díjazottak pénzbeli jutalmakat, az évkönyvet és néhány csillagászattal kapcsolatos folyóirat és szórólapot vehettek át. De miben is más az ASA megmérettetése a greenwich-ihez képest? Ebben a pályázatban először a német folyóirat és internetes oldal olvasóit kellett megszólítani a beküldött pályaművekkel. A közönség szavazata jutatta - a főként asztrofotósokból álló - szakmai zsűri elé az ötven legjobb felévelt. Ezen a pályázaton egy összesített kategória volt meghatározva (függetlenül a felvételek jellegétől). Az eredményhirdetéssel egybekötött díjátadásra az évente megrendezett németországi csillagászai vásár (AME) keretprogramjaként került sor. A szervezők fődíjként tárgynyereményt osztottak ki, míg a további helyezettek ASA termékekre beváltható kuponokat vehettek át. Jól látható, hogy a két pályázatra teljesen eltérően kellett felkészülni. Más a célközönség, akit el kell kápráztatni a nevezésekkel. Részemről ugyan voltak átfedések a beküldött fotók között, de összességében mindkét helyen azzal a fotómmal kaptam elismerést, amellyel az adott pályázaton jól szerettem volna szerepelni. Talán az is segített, hogy megpróbáltam picit belelátni a zsűri fejébe és próbáltam kicsit célirányosan válogatni a rendelkezésre álló képeim közül, figyelembe véve az adott megmérettetés sajátosságait is. 

  • Hold, bolygók és mélyég kategóriában is jeleskedtél, majdnem minden területét lefedted a klasszikus asztrofotográfiának. Mennyiben áll eme érdemeid mögött az eredeti szakmád? (Mi a szakmád?).

Végzettségemet tekintve okleveles gépészmérnök vagyok. Az asztrofotózás technikai részében sokat segít a mérnöki precizitás, szemlélet és a problémákhoz való hozzáállás, amelyet a tanulmányaim során szívtam magamba. Nagy szerepet játszik, hogy hozzá merek nyúlni az eszközökhöz, ha valami nem tökéletesen az elvárásaim szerint működik. Egyáltalán nem okoz nagy riadalmat, ha valamit atomjaira kell szétbontani, majd megjavítva azt ismét működésre kell bírni. Lehet az helyrajzilag egy jól felszerelt műhely közelében, vagy akár egy sáros rét közepén. Nincs kérdés! Ha valami nem működik ott helyben és azonnal kell a problémát orvosolni, hogy a lehető legtöbb felvételt tudjam elkészíteni a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Mindezeken túl úgy gondolom hatalmas segítség, hogy össze tudtam állítani egy komplett jól működő rendszert, mely az egyéni preferenciáimat figyelembe veszi. Ezáltal a jelenleg is használt eszközeim nagy része egyedileg gyártott elemekbl áll össze, amelyeket közel egy éven át terveztem, majd nagyjából ugyanennyi idő alatt tökéletesítettem a jelenlegi formájára. A készen megvásárolt termékek sem úszták meg a jelentős átalakításokat és módosításokat, hisz egy mérnök már csak ilyen! Gépészmérnöki szemmel fürkésztem a műszaki megoldásokat, próbáltam a hibákat és a gyenge pontokat kiküszöbölni, mielőtt ténylegesen használatba vettem volna ezeket az eszközeimet. Folyamatosan tökéletesítem az éppen aktuális rendszeremet – néha csak apróságokkal – egy külső szemlélő számára nem feltűnő, láthatatlan dolgokkal. Nagyban segít, hogy ennek kapcsán töviről-hegyire ismerem az egész összeállítást, jó eséllyel tudom, hogy mikor hova kell nyúlni, ha valami probléma adódik. Nem utolsó sorban jól eső érzés, ha akár amatőrtársak számára akár saját részre műszaki megoldást tudok kitalálni, s azt fizikai valójába tudom önteni egy-egy felmerült konkrét műszertechnikai probléma orvoslásaként. Ezek azok a tapasztalatok, melyeket hosszú idő alatt lehet összegyűjteni és esetleg kamatoztathatom egy következő távcső építésénél. Mérnök képességeid hogyan segítettek a jó kép elkészítésében? A képkészítés azon fázisában, amikor terepen kell a fotonokat begyűjteni, abszolút segítenek. Ezek azok a dolgok, melyeket utólag nem tudok megváltoztatni csak és kizárólag a felvételek fizikai elkészítésekor. Ebből kifolyólag ezt a mozzanatot sokszor már-már túlzott precizitással végzem. Számtalanszor volt már rá példa, hogy társaim a beállítások közben rám szóltak: Bandi, miért kínlódsz már annyit, jó lesz az úgy ahogy van, fotózz végre! Engem egyszerűen nem hagy nyugodni, ha valami nem tökéletes vagy nem tökéletesen működik. Legyen az akár csak a legkisebb már-már esztétikai jelentőségű hibát okozó zavar. Ugyanakkor, mint ahogy van rá számos ellenpélda is, kicsit sem állítom, hogy az eszközök ilyen szintű ismerete és a mérnöki szemlélet elengedhetetlenül szükséges a fotózás ezen műfajában. Kétségtelen, ha valaki rendelkezik ilyen irányú készségekkel – akár az is elég lehet, hogy egy picit szokott az otthona körül ezt-azt szerelni, javítgatni és nem esik ki a csavarhúzó a kezéből – akkor sok esetben jóval könnyebben túllendül a terepmunka során felmerült nehézségeken. Urambocsá hozzám hasonlóan élvezi is azt és nem csak a szükséges rosszként tekint rá. Az otthoni képelőhívás folyamatát két nagyon eltérő részre tudom bontani. Az első fázis a kalibrálás és a képek átlagolása, ami színtiszta matematika. Ezáltal nagyon közel áll az általad is említett mérnöki szemlélethez. Bárki, akinek kellő türelme és kitartása van leül, megtanulja és végigcsinálja természetesen bizonyos szabályszerűségek betartása mellett. Az ezt követő részt viszont már inkább művészetnek gondolom. Nemrég beszéltünk róla páran, hogy egy mérnöknek hiába mondják, hogy görbézze fel a képet, ő csak visszakérdez, hogy: Jó-jó, de mégis hogyan? Milyen paraméterekkel? Ez a gondolat annyira találó és tényleg fedi a valóságot. Nem is lehetne szebben kifejezni. A képkészítés ezen fázisa számomra némi ráhangolódást igényel. Ki kell várnom ezeket az alkalmakat, hogy vágyjak az ilyen irányú művészi alkotás örömére. Kényszerből és lelkesedés nélkül számomra nem megy. 

  • Egy, vagy több nyertes asztrofotóhoz nem elég csupán a technika és mérnöki ismeretek. Tudatosság, kreativitás, jó szem is kell. Honnan merítesz, miből nyersz inspirációt? (miben többek a nyertes fotóid egyszerű hold-bolygó fotóknál?)

Próbálom a képeket kicsit egyedivé tenni, olyanokká, hogy akár név nélkül felismerhető legyen, hogy az az én munkám. Fotóstémák és célpontok tekintetében jó támpontokat és ötleteket adnak az interneten elérhető képgalériák, ahol sok-sok fotós szemszögéből tanulmányozható át ugyanaz az objektum. De akár elég csak egy internetes képkeresést indítani és látszik mennyire másként látják az egyes országok fotósai ugyanazt az égterületet. Márpedig tökéletesen ugyanaz van mindannyiunk feje felett és ebből próbáljuk mindannyian a lehető legtöbbet megmutatni. Általában szeretem az extrémitásokat. Hold és napfotóim esetében próbálok már-már a távcsőátmérőt meghazudtoló részleteket előbújtatni a felszínen. Megpróbálom élettel, más képekről hiányzó, ugynakkor nem hamis részletekkel megtölteni a sivár és kietlen tájakat. Mélyeges felvételeknél próbálok olyan dolgokat és részleteket megmutatni, amelyek ugyan eredendően ott vannak a képeken, de az összehatás szempontjából sok esetben valahogy mégis hiányoznak, így nem tudnak kellően érvényesülni. Szeretem a végsőkig kihasználni az eszközeim nyújtotta lehetőségeket. Próbálok izgalmas és nagyon halvány dolgokat előbújtatni a digitális zajból. Mindezek mellett, mint ahogy a Szaturnuszos felvételnél is volt rá példa, nem riadok vissza attól, ha sokak által körülményesnek talált képfeldolgozó programot vagy akár rögtönzött – program által gyárilag nem ismert – képfeldolgozási metódust kell kitalálnom és alkalmaznom egy-egy adott szituációban. 

  • Nagy energia ráfordítást igénylő tevékenység az asztrofotózás ezen a szinten. Családod hogyan viszonyul ehhez?

Jelenleg sajnos csak hétvégi amatőrcsillagász vagyok. Próbálom megtartani az egyensúlyt a hobby és a mindennapi teendők között. Ez többé-kevésbé sikerül is. Jelenlegi ars poeticám, hogy a hobby van értem és nem én a hobbymért. Addig a szintig megyek el, amíg örömmel – ezáltal kikapcsolódást és feltöltődést okozva – nem kötelezettségből tudom űzni. A családom és barátnőm nagyon büszke rám és az elismeréseimre. Ahogy eddig is, jövőben is teljes mértékben támogatni fognak, nem akadályozzák ezen elfoglaltságomat. Egy-egy jelentősebb eseménynél, vagy ha éppen kedvük szottyan, szívesen jönnek velem a távcső mellé dideregni és kémlelni a világmindenséget. 

  • Mik a jövőbeli terveid?

Nagyon sok téma van, ami még megörökítésre vár. Jelen pillanatban nem tudok olyan sebességgel fotózni és a képfeldolgozásokkal elkészülni, mint ahogy az újabb és újabb tervek kipattannak a fejemből. Sok esetben sajnos az időjárás is gátol a haladásban, így a lista csak egyre hosszabb és hosszabb lesz. Álmaim között szerepel az északi fény látványának átélése, de emellett szeretnék olyan helyre is elutazni, ahonnan az Orion csillagkép közel zenitben látható. Ezzel együtt szeretném a téli tejút látványosságait is megörökíteni, mert az a rész egyelőre nagyon hiányzik a repertoáromból. Ahogy mondani szokás: Majd meglátjuk mit hoz a holnap!

  • Köszönöm a válaszaidat.

Köszönöm a lehetőséget!